Elrontottam?

2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi |

 Nem. Nem mondhatod hogy soha nem lehet az enyém. Rá vágyom. Ő az akiért érdemes felkelnem és élnem. Most mégis azt mondod hogy felejtsem el? Nem hiszem el. Nem lehet hogy ily könnyen véget érjen. És akkor mi van? Nyomulós voltam. Jó bevallom. De ha egyszer odáig vagyok érte? Ha egyszer Ő az akivel eltudnám képzelni a mindennapjaim, akivel szívesen eltölteném a délutánjaim, akihez bármikor odabújnék, és Ő vigasztalna bármi bajom van. Nem tehetek róla. Akarom Őt nagyon. Szeretnék harcolni érte. De nem tudom, nem tudom megéri-e. Kérlek. Légy az enyém. Te vagy a mindenem. Nem teheted velem… 🙁