Összekuszálódva..
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
Volt egy világ, szép volt, tiszta volt, erős fal vette körül, de a falakon átjutott az ellenség, és porig rombolta a világom…
Elveszni
látszik a világ, megdőlnek a kapcsolatok, felbomlik bennem a világom…
Rózsaszín volt, s az enyém, s most fekete, és rá sem ismerek a
romjaira…
Nem tudom, hogy mit is érzek, vagy hogy mit kellene, hogy érezzek,
nem tudom, hogy mit teszek, vagy hogy mit kellene, hogy tegyek, nem
tudom, hogy mit akarok, és, hogy mit kellene, hogy akarjak…
Valami ma összetört bennem. Egy érzés, egy élet… Eddig megvolt a
magam pici világa, amiben benne éltem, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy
ez nem is olyan egyszerű. Nem csupa móka, és kacagás, nincs tele
boldog, mosolygós emberekkel… Egy értelmetlen, buta vándorút
ez…Sosincs vége, és értelme sem túl sok. Csupa szenvedés az egész,
persze vannak jó pillanatok, egyszer fenn, egyszer lenn, kb. mint a
hullámvasút… de mi van többször van a lenn, mint a fenn? És ha talán
többet nincs is már olyan, hogy fenn?
Nem felejtem..
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
dekadens.
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
Hiányzik, de csak pozitívan ezek után is.
Majdnem az egész éjszakát végig bőgtem – volt olyan pillanat, hogy nem:)
Gyógyszerrel aludtam el – aludtam valamennyit 🙂
Fáj a szívem – legalább biztos lehetek benne, hogy a helyén van 🙂
Vége lett – legalább volt, hogy az enyém volt 🙂
Beleőrülök ebbe – legalább eddig normális voltam 🙂
Magányos vagyok – volt, hogy nem voltam az 🙂
Reménytelenül szerelmes vagyok –
Valaki tud erre pozitívumot????
Nincs senkim, és … magányos vagyok … de emberi mértékben már mérhetetlenül magányos … egyedül, csendben, magányosan, szerelmesen.
Van-e annál rosszabb, mikor az ember hiába, reménytelenül, s halálosan szeret?
Beleőrülök..
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
Furcsa dolog a vonzalom. Mi lehet az, ami vonzza az embert egy másik
emberhez? Sokan mondják, hogy a megbabonázó tekintet, a gyönyörű,
csillogó szemek, vagy az édes csókok azok, amelyek a nőkben
felébresztik a ki nem hunyó szenvedélyt egy-egy férfi iránt. Mások
szereint egy érintés, egy oltalmazó, melengető ölelés az, amitől egy
nőt végleg rabul ejt a fentebb említett hímnemű.
A vonzalom
vibrál két ember között. A vonzalom még nem szerelem. De talán jobb,
mint a szerelem. Felpezsdít, forr a véred, lüktet mindened. Imádod …
egy-egy érintése sokkhatásként hat rád… Amikor összeértek, mintha egy
rapszódia befejezése lenne, s az alkotó tökéletest alkotott volna. Ha
vele táncolsz, megszűnik a külvilág …
A vonzalom lángol egyes egyedek iránt, míg mások iránt még csak nem is parázslik. Ez talán a genetika? Vagy a sors?
A
vonzalom magában hordozza a szenvedélyt, a kecses erotikát … Ha
vonzódsz egy férfihoz, játszol vele. Olyasfajta macska-egér játék ez.
Hol adsz, hol elveszek, hol kapsz, hol tőled vesznek el … De mégis
oly jó ez a játék …
A vonzalom furcsa dolog, hol megvan, de el is veszhet, hol perzsel, hol kihuny. Hol lobog, hol pedig ködbe vész …
A vonzalom a férfi iránt kecses, szép játékszer … de éppoly törékeny, mint amilyen csodás.
Elrontottam?
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
Nem. Nem mondhatod hogy soha nem lehet az enyém. Rá vágyom. Ő az akiért érdemes felkelnem és élnem. Most mégis azt mondod hogy felejtsem el? Nem hiszem el. Nem lehet hogy ily könnyen véget érjen. És akkor mi van? Nyomulós voltam. Jó bevallom. De ha egyszer odáig vagyok érte? Ha egyszer Ő az akivel eltudnám képzelni a mindennapjaim, akivel szívesen eltölteném a délutánjaim, akihez bármikor odabújnék, és Ő vigasztalna bármi bajom van. Nem tehetek róla. Akarom Őt nagyon. Szeretnék harcolni érte. De nem tudom, nem tudom megéri-e. Kérlek. Légy az enyém. Te vagy a mindenem. Nem teheted velem… 🙁
Soha még..
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
Egy átlagos nap, egy átlagos délutánnal. De a befejezés és a kezdet maga a tökély. Nem hittem volna hogy valaha ezt mondom, de annak ellenére hogy most majd belepusztulok a fájdalomba, örülök hogy megtörtént. De bárcsak.. bárcsak visszatudnám forgatni az időkerekét, és újra játszani, újra átélni az egészet. Azt hiszem sok mindent másként csinálnék. Az estét nem változtatnám meg. Csodálatos volt. Szinte elégtem a szemében. A bókok amiket tőle kaptam soha nem felejtem. A csókja ami tökéletes volt. Bárcsak újra érezhetném. Bárcsak az enyém lenne. Azt hiszem én rontottam el. Ha újra kezdhetném, nem keresném. De mégis hogyne keressem hogyha nem bírom nélküle? Hülye vagyok. Nem is ismerem. De mégis felemészt a vágy, az a tiszta vágy amit iránta érzek. Nem tagadom. Azt hiszem beleszerettem. Soha ennyire nem lángolt még érzelem bennem. Nem tudom hogy éljem túl. Azt kéred éljek nélküled? Jól van. Megértem. De nem várhatod el. Nem megy.. rád gondolok reggel, rád gondolok nappal, és este. Te vagy a mindenem. Miért nem veszel észre?
Nem könnyű..
2010 április 7. | Szerző: kicsinyuszcsi
Egyre jobban úgy érzem hogy nem Balázs a tökéletes. Hogy csak a mellette megélt dolgok, érzelmek tartanak mellette, és nem Ő maga. Nincs olyan ember aki azt mondaná hogy maradjak vele. Mindenki hülyének tart hogy vele vagyok, és én is annak tartom magam. De, most felbukkant egy srác, aki nekem nagyon tetszik. De csak tetszik. Hónapokig nem beszéltünk, nem igazán érdekelt, nem hiányzott. Aztán tegnap megint elkezdtünk msn-ezni, és újból éreztem hogy, nem csak barátként nézek rá. De félek hogy Ő neki, csak egy futókaland lennék, és hogy semmi mást nem akar tőlem.. csak azt a bizonyos dolgot. Mégis mitévő legyek?!
Pórázon fogva..
2010 április 3. | Szerző: kicsinyuszcsi
Nem bírom elviselni. Balázs.. kiborít. Tegnap elmentem egy házibuliba.. nélküle. Hiszen, mégse lehetünk éjjel-nappal együtt. Mondjuk már nem is vágyom erre.. de ezt hagyjuk későbbre. Na ugye, Csütörtökön szépen felhoztam neki hogy: “Nyuszi, Pénteken elmegyek egy szülinapi buliba..”- erre mit kapok? Úgy össze szidott hogy komolyan mondom, ilyen csúnyán beszélni még embert nem hallottam. Aztán néma csend lett. Körülbelül 1 órán át nem beszéltünk. Aztán felhozott egy másik témát, akkor ez a dolog elült. Majd Pénteken sem volt egész nap semmi baja. Erre, este mielőtt elmennék már látszik rajta hogy itt valami nincs rendbe. Jó, ráhagyom. Aztán ma Szombat este, megint kezdődik a szokásos cirkusz. Nem szól hozzám. Úgy tekint rám mint az utolsó ellenségére. Flegma.. – de nem foghat ilyen rövidre, én szeretnék még élni. Hogy viseljem el? Már nem bírom ezt hogy sehova nem mehetek miatta. Mi erre a megoldás? A gyógyír?
Úgy érzem fiatal vagyok..
2010 április 3. | Szerző: kicsinyuszcsi
Úgy érzem fiatal vagyok. Fiatal vagyok ahhoz hogy komoly és határozott kapcsolatba éljek. 16 éves vagyok. Szabad szelleműség jellemzi az alap beállítottságom. 8 hónapja szerelembe estem. Balázsba. De, már ez a szerelem sem a régi. Egyszerűen nem érzem azt a fellángolást, azt az akarást mint az elején. Mellette annyi mindenki tetszik, akivel csak akár futókapcsolatot tudnék teremteni, vagy bármi. Kapásból 5 embert feltudnék sorolni akivel kapcsolatot tudnék létesíteni, és vágyom is rájuk. De tudom, hogyha eldobom Balázst, és velük leszek. Akkor talán abban a kapcsolatban sem bírom magam sokáig elviselni. Hiszen ha vele sem, akkor mással sem. Mindig fogok vágyni emberekre. Nagyon is.. talán tényleg fiatal vagyok még.
…szenvedésem története
2010 május 17. | Szerző: kicsinyuszcsi
Miért, miért, miért…?
Miért nem lehet minden jó? Miért nem lehet minden szép? Miért kell sírnunk az elmúlt tegnapért? :'(
Oldal ajánlása emailben
X